| Ebben a bűnök, hiúság és múló butaság világában, Teljesen kimerítve az igazságtól oly távoli hanyatlást, Egy napon megérted az élet törékenységének pillanatait, elfogadod a „most”, és nem vársz vég nélkül a változásokra. Megfagyni és csendben maradni, anélkül, hogy megzavarná az örökkévalóság leheletét, Végtelen élet... naiv álom visszhangja, Félig alvó erdőben, a mulandóság pólusait elvesztve, Ahol virágok halkan suttognak érted madárdalra. Lefagyni és elhallgatni, érezni az öröm ölelését, Még felhős napon is fogadni mindent hálával, És figyelembe venni Isten tervét a szentségre mindenben, És ami elmúlt, arra mindig csak szeretettel lehet emlékezni. |
|
Suivre le flux RSS des commentaires
Ajouter un commentaire
Créer mon blog