Nézem a várost az ablakon át, nézem a jéghideg éjszakát. Látom a szürke fényeket. A holnap álmait álmodom, azokat az órákat átkozom, Amikor nem vagy itt velem. Mert annyi minden van még, amit tudnod kell, Amit még sohasem mondtam el  Te vagy a kezdet, és te vagy a vég, Nélküled nem bírnám, érzem, feladtam volna rég, Csak annyit kérek tőled, hogy mindig itt legyél, Mindig velem legyél!  Én várok rád, hogyha várni kell, mert érzem, hogy jössz, újra itt leszel, És többé nem engedlek el. Mikor itt vagy, megszűnik a külvilág, csak az idő rohan tovább. Bárcsak megállíthatnám! ., amit csak te érthetsz, baby.  Mondd el, hogy mit tegyek, hogy bízz bennem és higgy nekem. S hogy mindig itt legyél velem! Te vagy a nappal, és te vagy az éj, Nélküled nem bírnám, érzem, feladtam volna rég, Csak annyit kérek tőled, hogy mindig itt legyél, Mindig velem legyél...